Üres Kosár
Huszonötödik könyv - [3] A császár, hogy visszaverje a minden oldalról támadó perzsákat, páncél nélkül meggondolatlanul közelharcba bocsátkozik. Egy dárdától megsebesül, visszaviszik sátrába, ahol búcsúszavakat mond a jelenlévőknek, majd hideg vizet iszik és meghal.
...Míg az események ekként zajlottak, a sátrában fekvő Iulianus így beszélt csüggedő és szomorkodó környezetéhez:
"Elérkezett, bajtársaim, mégpedig túlságosan hamar, az az idő, amikor el kell távoznom az életből. Örülök, s nem kesergek, nem szomorkodom, mint némelyek hiszik, hogy életemet a természet követelésére becsületes adósként adom vissza. A filozófusok általános véleménye meggyőzött engem arról, mennyivel boldogabb a testnél a lélek, és arra gondolok, hogy inkább örülnünk, mintsem búsulnunk kell, ha rosszabb helyzetből jobb helyzetbe jutunk. Azt is észben tartom, hogy az égi istenek a legjámborabb embereknek legnagyobb jutalomként küldték a halált. Én - nagyon jól tudom - azt kaptam feladatul, hogy ne hátráljak meg a rám tornyosuló nehézségek elől, ne engedjem magam megalázni, vagy letiporni, mert tapasztaltam, hogy minden fájdalom letöri a gyávákat, de meghátrál az állhatatosak elől. Nem bánom tetteimet, nem gyötör semmilyen súlyos vétek emléke. Akkor is, amikor ismeretlenségben és szűkös viszonyok között éltem, akkor is, amikor átvettem a császári hatalmat, lelkemet - amely, hitem szerint, mintegy az égi dolgokkal való hasonlatosság folytán szállt belém - makulátlanul megőriztem. A polgári ügyeket megfontoltan intéztem, háborúkat a körülmények mérlegelésével indítottam és hárítottam el, noha az elhatározások sikere és hasznossága nem mindig jár együtt, mivel minden vállalkozás kimenetelét felsőbb hatalmak tartják fenn maguknak. Meggondolva, hogy az igazságos uralkodónak célja az alattvalók boldogulása és jóléte, mindig, mint tudjátok, emberséges intézkedésekre hajlottam, száműzve cselekedeteimből minden önkényeskedést, mint a közügyek és az erkölcsök megrontóját. Örömmel távozom abban a tudatban, hogy bárhová állított engem a veszélyek megfontolásával a haza mint szigorú szülő, mindenütt szilárdan helytálltam, mert hozzá voltam szokva, hogy a hirtelen támadt viharokat megzabolázzam. Nem szégyellem bevallani: megbízható jövendölésből tudom, hogy fegyver által fogok meghalni. Hódolattal adózom az örökkévaló istenségnek, hogy nem alattomos cselszövények, sem hosszú kínos betegség folytán vagy elítéltként halok meg, hanem fényes dicsőség közepette, hírnevet szerezve távozom ebből a világból. Mert ugyanúgy félénknek és gyávának kell mondanunk azt, aki szükségtelenül akar meghalni, mint azt, aki retteg a haláltól, amikor elérkezett az ideje. De elég a szóból, mert erőm már végére jár. Az új császár kiválasztásáról azonban óvatosságból hallgatok, nehogy tájékozatlanul mellőzzem az arra érdemes férfiút, vagy megnevezzek valakit, akit arra méltónak tartok, és a legnagyobb veszedelembe sodorjam, mivel netán egy másik van kiszemelve. Mint a hazának hű fia azt kívánom azonban, hogy jó uralkodót válasszatok utódomul."
E nyájas szavak után családi vagyonát osztotta szét végakarataként a hozzá közel állók között. Közben kérdezősködött Anatolius főudvarmester után. Salutius válaszából, hogy az már boldog, értesült annak haláláról, és ekkor ő, aki saját végének közeledtét semmibe vette, barátja elestét keservesen megsiratta. A jelenlévők ekkor mindnyájan sírva fakadtak, de ő csorbítatlan tekintélyével korholta őket, mondván, hogy nem illik gyászolni az égbe, a csillagok közé távozó uralkodót...
Ammianus Marcellinus - Róma története (Szepesy Gyula fordítása)
A viking korszak kezdete - A Lindisfarne-i dúlás (793. június 8.)
„Kr.u. 793. Ebben az évben szörnyű hírek érkeztek a northumbriaiak földjéről, amelyek halálra rémítették a népet; temérdek fénylő vitorla jelent meg a horizonton, forgószelek és tüzes sárkányok szelték át az eget. Hamarosan nagy éhínség követte e félelmetes előjeleket; majd nem sokkal ezután, ugyanebben az évben, a január idusát megelőző hatodik napon pogány férfiak, fosztogatás és mészárlás közepette feldúlták Isten templomát a Szent Szigeten[1].Siga[2] meghalt a március első napját megelőző nyolcadik napon[3].”
Angolszász Krónika
[1] Lindisfarne – sziget Northumberland északkeleti partjainál.
[2] Siga, Sicga, Sigha - northumbriai nemes, az Angolszász Krónika tanúsága szerint I. (Szent) Ælfwald király gyilkosa.
[3] 793. Február 22. – (8th before the Kalends of March) – latinul kalendae, a római naptárban a hónap első napja.
Julianus Imperator: 4. töredék
Ezen felül Jézus olyan szavakkal imádkozik, miket szánalmas alakok használnak csak, kik nem képesek a nyomorúságot nyugalommal viselni. Noha ő isten, mégis egy angyalnak kellett megerősítenie. S ki mondta el neked, Lukács, az angyal történetét, ha ez valóban meg is történt? Mert azok, akik ott voltak, mikor [Jézus] imádkozott, nem láthatták, mivel aludtak. Ezért mikor Jézus imájából hozzájuk tért, úgy találta, hogy bánatukban elaludtak, s így szólt: „Miért alszotok? Keljetek fel és imádkozzatok”, és így tovább.
S azután: „Mialatt beszélt, nagy tömeget pillantott meg, élén Júdással”.[1] Ezért nem írt János az angyalról, mert ő sem látta.
Könyveink elérhetőek a Kötet Könyvesboltban (Nyíregyháza, Dózsa György út 2.) és természetesen a bolt weboldalán is.
Manfred von Richthofen halálának 100. évfordulója alkalmából megjelent: Richthofen - A vörös harci pilóta E-BOOK.
A mai naptól rendelhető az iEz az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen, vagy webshopunkban, ePUB és mobi formátumokban.
(A vörös harci pilóta könyv termékleírása alatt lehet átváltani az e-bookra.)
Julianus Imperator: A homéroszi hexameterről, mely hat verslábból áll, s közülük három daktilus (4. epigramma)
„Íkariosz lánysarja, okosszivü Pénelopeia”[1] három ujjal[2] tűnik fel, s hat lábon[3] jár.
[1] Devecseri Gábor fordítása.
[2] A δάκτυλος szó ujjat és a daktilus verslábat is jelenti.
[3] A homéroszi sor összesen hat verslábat tartalmaz.
„Az idők így múlton múlnak,
Öreg évek elvonulnak,
Nap fiatal fényeskedvén,
Hold fiatal ékeskedvén;
Úszik ám a Vízasszonya,
Vízasszonya, ég leánya
Ama csendes nagy vizeken,
Homályos habok hegyiben.
Előtte a vékony víz-ség,
Megette a merő mennyég.
Esztendő kilenc már telve,
A tizedik nyárra kelve
Fölüti fejét a vízbül,
Homlokát a habok közzül,
Akkor alkotásit kezdi,
Téremtéseit teremti
A sík tenger tág mezején,
A temérdek víz tetején.
Hol kezét kanyarította,
Földfokot szakajt ki ottan,
Ahol lába földet éré,
Halas vermet vájt helyére;
Hol alá-alábukott volt,
Oda mélységeket módolt.”
Kalevala – Első ének - részlet
Gyűjtötte: Elias Lönnrot - *1802. április 9. – 1884. március 19.
A finn eredetiből fordította és a summázó versikét (címet) írta Vikár Béla
"Az élet egy porond, hol herosok járnak, de a herosok elbukhatnak…
A Szentírás azt mondja: komolyan kell élnetek. A tölgyfában nagy energia van megfásulva, a kőszénben egy régi napnak az ereje van felraktározva. Ha valamibe, úgy az erkölcsi értékbe kell komoly munkát fektetni. Ha Raffaello csak tanulással lett művész, ha Michel Angelo mester kötényben tudja napszámát megszerezni, akkor az erkölcsi élet is fölényes, komoly munkát követel. Az erkölcsi élet van oly munka, mint a kőfejtés, mint a tengeren járás, mint a hegyeknek átfúrása, épp ezért bele kell fektetnetek legjobb erőtöket, mert ha nem, akkor elvesztek.
Krisztus mondja: „Ha a te szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el, ha a te lábad botránkoztat meg, vágd le és dobd el.” Ez mind arra figyelmeztet, hogy az erkölcsi életért komoly elszántsággal kell áldozatot hozni. „Iparkodjatok bemenni a keskeny kapun; mert tág az út és sokan járnak rajta és keskeny az út és kevesen járnak rajta. A Szentírásban ez a görög szó van: condendito, azaz tolakodj, törekedj: Mert oly nagy dolgot, mint a lélek érvényesülését a gondolatlan élettel nem lehet elérni.
Itt komoly dologról van szó. Aki nem becsüli meg önmagát, aki az Isten kegyelmét nem használja fel, … der ist nicht geschits zum Kpenste der Wehrkeit, annak nincs muníciója az igazság és felség szolgálatában; csak annak van felkenetése, aki komolyan veszi azt, s mondja: „Látod, én tisztelem a te legfelsőbb akaratodat, mert tudom, a világ is azért van, mert az a te akaratod, a megváltás is azért van, mert jót akarsz. Én elismerem szuverén akaratodat, én apró, imbolygó öntudat imádom azt, hódolok neki, és ezt az akaratot beleállítom a lelkembe, s mi ellentáll neki; gondolat, szokás, vágy, küzdés, gyávaság, azoktól elszakadok s elpattanok tőlük, mint a végtelenség rotációjában elpattannak a csillagok, ami pedig mellette van, azt lefoglalom magamnak.
Ugye érzik, hogy ez a nemes vérnek a felpezsdülése? Érzik, hogy felemelkedhetnek, hogy nemesedhetnek, lehetnek erősek s komolyak az Isten akaratával szemben. Ez az a szent komolyság, mely néha komorsággá is válik, de ez sem eltorzulás, hanem a léleknek elmélyedése önmagába. Ezzel még nem leszek világgyűlölő, ez csak azért van, hogy szebben, gazdagabban élhessek."
Prohászka Ottokár (+1927. április 02.) - Húsvéti elmélkedések (1907.)
Útban a Zeppelin Budapest felé
Éjjel 11 óra 8 perckor tizennégy utassal startolt
Friedrichshafen, márc. 28.
A Graf Zeppelin szombat éjjel, pontosan 11 óra 08 perckor startolt Friedrichshafenből. A felszállás teljesen szélmentes, csendes időben tiszta levegőégben simán folyt le. A léghajót Lehmann kapitány vezeti és gondolájában a személyzeten kívül 14 utast hoz magával. Útiránya München, ahonnan Bécs felé kanyarodik. Friedrichshafenből, ha zavaró momentumok nem kerekednek, másfél óra alatt érkezhet Münchenbe, ahonnan további két óra múlva érhet Bécsbe, vagyis éjjel fél három óra korul. A léghajó utasai között van Dickmann professzor, a müncheni műegyetem tanara, Hlömeister Miksa Schaffhausenből, Hammer német mérnök, Horthy István, Scitovszky János, ifjabb Almássy László. Egyetlen nőutasa Pál Andorné. A többi utas laptudósító.
Bethlen István gróf is résztvesz a körrepülésen
A Dunántúl népe már kora reggel láthatja a léghajó-óriást,- amely terv szerint reggel 8 es 9 óra között érkezik meg Budapestre. Megtörténhetik azonban, hogy az óriás léghajó hamarabb érkezik meg. Rövid pihenő után, mint tudjuk, a Zeppelin Budapestről magyarországi körrepülésre indul. Erre a körrepülésre szombaton Bethlen István gróf miniszterelnök is megváltotta jegyet. Így Bud János, Gömbös Gyula, Scitovszky Béla miniszterekkel együtt ő is résztvesz az érdekes légi sétán. A Zeppelin fogadtatásánál megjelenik a kormányzó családjával, valamint testületileg vesz részt a külföldi diplomáciai kar is. A rendőrség mindent megtett, hogy Csepelen a rendet biztosítsa. Igen sok külföldi érkezett Budapestre a Zeppelin látogatása alkalmából, de a külföldi invázió a közeli napokban fog csak igazan bekövetkezni, amikor megkezdődik az automobil- és motoros-hét nagyszabású versenyprogrammja.
A főkapitány helyszini szemléje a csepeli repülőtéren
Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány és Szilaveczky Lajos rendőr-főtanácsos, aki a holnapi rendőri kirendeltség vezetője, ma délelőtt helyszíni szemlét tartottak a csepeli repülőtéren és megtették mindazokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a forgalom teljes rendjét. A rend fenntartása céljából kétezer rendőr fog szolgálatot teljesíteni. A rendőrség felkéri mindazokat, akik autótaxin mennek ki a repülőtérre, hogy a viteldíjat jó előre készítsék elő, mert az autóknak csupán néhány másodpercig szabad várakozniok. A közönség a csepeli repülőtérre autóbuszon vagy villamoson is eljuthat. A közvágóhídi villamos-végállomástól körülbelül húsz perces gyalogsétával is el lehet érni a repülőteret. A Boráros-térről és a Corvin Áruháztól autóbuszok indulnak ki Csepelre. A Királyi Magyar Automobil Klub egy-, két- és ötpengős jegyeket hozott forgalomba. A nézőközönséget a helyszínen hangszórókkal tájékoztatják és a közönség szórakoztatásáról zenekarok gondoskodnak. Ha a léghajó bármely okból nem érné el Budapestet, akkor, a rendezőség a belépőjegy árát a program árának, húsz fillérnek levonásával visszafizeti. De ha a Zeppelin megjelenik a kikötő felett és kikötni mégsem tudna, akkor a szerződés értelmében már nem fizetik vissza a belépőjegyek árát. A Zeppelin vasárnapi fogadtatásánál a vármegyék és városok országos mentőegyesületének kispesti és budafoki mentőállomása tart hat kocsival, harminc orvossal, megfelelő személyzettel szolgálatot. A mentőkészültség reggel hét órától kezdve a repülőtér hangárjában teljesít szolgálatot, tehát az esetleges baleseteket ott kell bejelenteni. A budapesti postaigazgatóság Zeppelin-bélyegeket bocsátott ki, amelyeket vasárnap már csak a 4., 62. es 72. számú, továbbá a csepeli alkalmi postahivatal árusítja.
A „LZ 127** megérkezésének programmja
Szombat este 11 óra 9 perckor indult Friedrichshafenből Magyarország felé a német technika büszkesége, az L Z 127. jelzésű Graf Zeppelin óriás léghajó. A 236 méter hosszú és 30 méter átmérőjű léghajó reggel fél kilenc tájban köt ki a csepeli kereskedelmi es ipari kikötő területén levő Weisz Manfred - gyár repülőterén. A leszállásnál 250 főből álló kikötőlegénység segédkezik, amelynek munkáját Poppe Komei őrnagy, a Magyar Aero Szövetség léggömbös csoportjának vezetője irányítja. Az üdvözlések után a legénység végigvontatja az óriási léghajót a kordon előtt, majd a közönség végignézheti a ki- es berakodást, valamint a léghajó üzemanyag-felvételét. Fél tizenegy órakor a léghajó az utasokkal és postai küldeményekkel hatórás magyarországi körrepülésre indul. A léghajó valószínűleg elrepül Miskolc, Debrecen, Kecskemét és Szeged fölött és Székesfehérváron keresztül a Balaton felé veszi útját. Délután fél öt órakor ismét leszáll a Zeppelin a csepeli repülőtéren, ahonnan fél hét órakor indul vissza Friedrichshafen felé.
A rádió is közvetíti a Zeppelin érkezését.
A Zeppelin leszállásáról a rádió is tájékoztatja előfizetőit. A magyar rádiótársaságnak az volt a szándéka, hogy kiküldi riporterét Friedrichshafenbe és a riporter a léghajó fedélzetéről számolt volna be az út eseményeiről. A Zeppelin-művek vezetősége elvi okokból nem járult hozzá a tervhez. Tehát a Zeppelin látogatása alkalmából a repülőtérről ad a rádió helyszíni riportot. Ismerteti majd a leszállás előkészületeit és időről-időre közli a léghajóról leadott szikratáviratokat. Ugyancsak a rádió fogja közölni, hogy milyen útirányt választott a léghajó az ország feletti körrepülésre.
Budapesti Hírlap 1931, március 29, Vasárnap
