"A harmónia nem erőtlenség vagy enyhültség. Ellenkezőleg: van. Csak az erőt nem látni, mert el van osztva, - elosztotta valaki, az erők nagy megfékezője: az arány és a mérték ura. Úgy tűnik, mintha a klasszikus szoborban küzdelemről szó se lenne, vagy kicsiny és gyenge erők lennének azok, amelyeket könnyű legyőzni. És mintha éppen a diszharmonikus szobor lenne a nagyobb, mert ott a kitörés látható: a szobor megmutatja, hogy az erő hogyan veti szét az embert. Mintha Mózes vagy Balzac vagy egy Siva több drámát mondana el, mint egy görög Aphrodité, mert amott az erő kilép és áttör, az emberi test alakját megnyújtja, deformálja, megkavarja és kicsavarja, szétfeszíti és megsemmisíti.
Pedig fordítva. Minél kevésbé harmonikus a szobor, annál enyhébb. Itt a küzdelem már eldőlt, az elemek felrobbantak, a dráma már nem félelmetes, nincs benne feszültség. Nem történhet semmi váratlan. A klasszikus szoborban rend van, sima, nyugodt, egyszerű. De ebben a tisztaságban irtózatos erők lappanganak: az egymást féken tartó elemek."
Hamvas Béla - Arkhai
