Verdun előtt, 1914. október 11.
Épp most megy el a posta, ezért szeretném gyorsan üdvözletemet küldeni nektek. Az utóbbi napokban megint sok mindenen mentem keresztül. Elég hihetetlen, de ismét szerencsém volt. Őrjáratoztam, és éppen leszálltam kiváló harci ménemről, mikor egy gránát csapódott be nagyjából öt lépésnyire tőlem, majd a nyergen felrobbanva megölte a lovamat. Rajta kívül még három másik paripa is holtan maradt ott. A nyergem, s minden egyéb, amit magunkkal szoktunk vinni, valamint ami a táskámban volt, apró darabokra szakadt. Egy szilánk szétszaggatta a köpenyem, de ezen kívül semmi bajom nem esett. Egy Friedel nénitől származó levelem viszont elveszett, a hozzá tartozó kis csomagot még fel sem bontottam, hanem a táskámba raktam, ami formátlan masszává változott. Antithesis is velem volt, egy aprócska szilánkot kapott a rágófogaiba, semmi mást.
