Az elveszettek feletti siralmakat, ahogy korábban a győzelmek dicsőítését, akkoriban kiváltotta sok olyan kisebb Boelcke-írás is, amik általában inkább lelkesedésen, nem pedig kielégítő, biztos forrásokon alapultak, és csupán múló jelentőségük volt. Messze értékesebb a Boelcke százados harctéri beszámolói című munka, amit az édesapa a naplófeljegyzésekből állított össze közvetlenül fia halála után, s még az 1916-os évben meg is jelentetett. A „boelcke-i szellem” tanúságtétele, hogy az apa, új keletű fájdalmában, nem a visszafordíthatatlan felett kesergett, hanem a tettrekészség erejével gyermekének irodalmi emlékművet állított! Abban az időben lelkes fogadtatásra talált, és negyed millió példányban fogyott, így ezt a kis könyvet nem lehetett teljesen átfogó műnek tekinteni. Ráadásul eleve szűk határok közé szorították, először is már annak kiválasztása során, hogy a feljegyzések közül mit lehetséges megjelentetni a háború folytatásának tekintetében, mindenekelőtt pedig azért, mivel akkoriban a hadi repülés még kialakulóban volt, így még nem volt ismert, ezért nem is lehetett értékelni Boelcke kiemelkedő jelentőségét a légiharcok történetében. Az olvasóban elragadtatást keltettek a vakmerő összecsapások és állandó győzelmek, ám abban az időben nem is sejthették, hogy e küzdelmekben alkalmazott taktikákból alakulnak ki majd a vadászrepülés egészének alapvető szabályai.
Miután immár megvan a szükséges távolságunk ahhoz, hogy átlássuk a légiharcok történetét a világháborúban, s miután Boelcke szülei úgy döntöttek, hogy a mostanáig féltékenyen őrzött kincset, fiuk háborús és háború előtti leveleit, emellett pedig a róla szóló valamennyi iratot és egyéb levelezést is a gondjaimra bízzák, megkísérelhetjük, hogy teljes képet adjunk Boelcke személyiségéről és jelentőségéről. Azzal, hogy életútját a légiharcok történetének keretén belül mutatjuk be, az is kiderül, hogy Boelcke nem csupán kiváló ember, példamutató pilóta, harcos és rajparancsnok volt, hanem a német vadászrepülők vezére is, abban az értelemben, hogy utat mutatott számukra és alapvető hatással volt kibontakozásukra – még halálát követően is.
Dr.Johannes Werner - Boelcke. Der Mensch, der Flieger, Der Führer der deutschen Jagdfliegerei. 1932.
