Formálódó erő III.
Iskolaigazgatója megemlékezésében a következők hangzottak el róla: „Hajlamai nem kedveztek a könyvekből megszerzett tudásnak – ehhez túlságosan is tevékeny személyiséggel bírt. Határozott természetének feltétlen velejárója volt a testi erő. Az érettségi vizsga előtt írt önéletrajzában az evezést, az úszást s az ehhez tartozó műugrást, teniszt, labdarúgást és gyeplabdát, valamint a népszerű gimnasztikát nevezte meg, mint legkedvesebb foglalatosságait. A táncot és a korcsolyázást is hozzá tehette volna, melyekben kivételes tehetséget mutatott."
Boelcke képességei és önbizalma már kisgyermekkorában megmutatkoztak, mikor atyja először vitte magával a Mulde-folyó fürdőhelyére, s bemutatta a karján nyugvó fiúnak az úszás mozdulatait. Alig néhány szempillantást követően a gyermek váratlanul elengedte atyja kezét, s valamennyi jelenlévő meglepetésére, mint hal a vízben, egyedül kezdett úszkálni. Immár diákként a dessaui Stillinge úszóklub tagjaként különösen a műugrásban jeleskedett. Mivel az iskolája nem engedte, hogy nyilvános megmérettetéseken vegyen részt, álnéven jelentkezett egy úszóversenyre, este pedig mit sem sejtő szülei előtt örömtől ragyogva, mint többszörös győztes jelent meg, kezében a díjakkal. Időnként látogatást tett öt évvel idősebb bátyjánál, Wilhelmnél Magdeburgban, ahol az utóbbi utásztisztként állomásozott, s műugrásban ott is előkelő helyezéseket ért el. A háború alatt, mikor egy fuldokló francia fiút megmentett Douai-ban, úszásban való jártasságának életmentési érem lett a jutalma, amit komoly kitüntetései mellett, kivételes büszkeséggel viselt.
Dr. Johannes Werner - Boelcke. Der Mensch, der Flieger, der Führer der deutschen Jagdfliegerei. 1932.
