Karl Haushofer (1869-1946) müncheni művész- és tudóscsaládból származott. Gimnáziumi tanulmányai elvégzését követően még tudományos karrier lebegett a szeme előtt, ám a bajor hadseregben eltöltött katonai szolgálata olyan mély hatást gyakorolt rá, hogy inkább a hivatásos katonai pályafutást választotta: vezérkari és katonai akadémiai oktatóként tevékenykedett.
1908-ban, katonai kiküldetés keretében látogatott el először Japánba, majd kiterjedt utazásokat folytatott Ázsia szerte. Keleti utazásai és kapcsolatai hatására buddhistává lett, és tibeti lámáktól nyert beavatást.
1913-ban doktorált Münchenben, disszertációjának címe: Dai Nihon, Betrachtungen über Groß-Japans Wehrkraft, Weltstellung und Zukunft (Dai Nihon, Vizsgálódások Nagy-Japán katonai erejéről, világhelyzetéről és jövőjéről).
Az első világháborúban tábornoki rangban szolgált a nyugati fronton. 1919-ben, 50 éves korában nyugállományba vonult, s ekkor kezdte meg ténylegesen tudományos tevékenységét. 1921-től a Müncheni Egyetemen kezdett tanítani. 1925-ben jelent meg Geopolitik des Pazifischen Ozeans (A Csendes-óceán geopolitikája) című műve, s ekkoriban alapította meg ifjú földrajz- és társadalomtudósok egy csoportjával a Zeitschrift für Geopolitik (Geopolitikai folyóirat) elnevezésű lapot, megteremtve ezzel a német geopolitikai iskolát.
A haushoferi geopolitika a németek számára komplex világszemléletet nyújtott a háborús vereséget követően. Ez a szemlélet céltudatos gondolkozásmód és megélt hit volt egyben. Lényegét öt olyan fogalomban lehetne összefoglalni, melyek komoly hatást gyakoroltak a két világháború közötti német politikai gyakorlatra: élettér-elmélet, organikus állam, önellátó gazdaság, a pánrégiók elgondolása és a szárazföldi és tengeri hatalmak megkülönböztetése.
Haushofer mindezek mellett komoly hangsúlyt helyezett a fegyelem és az engedelmesség erényeire, és úgy vélte, a hadseregnek kell Németország megingathatatlan hatalmi tényezőjének lennie.
