"Zúgó szűze, habzás hölgye,
Tajtékkőre telepedj le,
Tajtékszirtre ülepedj le,
Ültesd a habot öledbe,
Kösd a gömbölyűt kezedre,
Markoddal maraszd a morgót,
Mellünket hogy el ne rontsa,
Fejünket ne föcskendezze!
Kőszál a folyó közepén,
Szirt a zaj tetős-tetején
Hajoljon le homlokával,
Térüljön tovább fokával
A piros dereglye futtán,
Kátrányos hajócska útján!
Köves Kimmó, Kammó vére!
Nosza forgasd meg furudat,
Nyiss az öreg árral utat
A zúgó köve közepén,
Szörnyű szikla oldalában,
Haladjon hajóm hibátlan,
Naszádom ne essék kárban!
Eleget ha ez sem érne,
Víz gazdája, lenn az árba!
Másítsd a követ mohára,
Hajóm csuka hólyagára,
Zajlásokon míg lemegyen,
Halad halmos habfejeken!
Zúgótól szép kisasszony,
Folyószéli szűz hajadon!
Nosza fonj finom fonalat
Guzsalyod finom szöszéből,
Vond a víz fölé fonalad,
A hullámra húzd a kéklőt,
Azon át a sajka járjon,
A kátrányos keblű szálljon,
Közepes hajós is keljen,
Járatlan is utat leljen!
Melatár, kegyes menyecske!
Fogdsza a legkedvesb lapátod,
Vedd a kormányzást kezedbe,
A varázsvizen leszállnod,
Irigyem lássa meg lakából,
Varázsló az ablakából!"
Kalevala
Festmény: Akseli Gallen-Kallela - Aion Triptych (1891)
