Hírek

Végtelen könyvespolc - Oswald Boelcke - Harctéri beszámolók

Oswald Boelcke, a könyv szerzője nem született írónak, és később sem vált azzá, viszont az 1910-es években elképzelhető legregényesebb életet élte: vadászpilóta volt, méghozzá az I. világháború egyik legsikeresebbje. Természetes, hogy sokakat érdekelt, mi történik vele, így hozzájárult, hogy az eleinte csak az otthoniaknak írt beszámolói a szélesebb közönség elé kerüljenek. Pedig Boelckének voltak kétségei a publikálásukkal kapcsolatban:

"Az emberek az ilyesmit költőibb és színesebb írásmódban kívánják olvasni. Szörnyűséges, idegborzoló feszültség, teljes bosszú, hegységnyi felhők és kék, szellőjárta egek – ilyesmit akarnak" - vélekedett.

Boelcke viszont nem volt a hatásvadász. Akkor sem, amikor megtehette volna. Futólag megemlíti, hogy egyébként kimentett egy csatornából egy fuldoklót. Arról nem is beszél, hogy az egyik lelőtt ellenfele levelét képes volt elvinni a front túloldalára.

Ami a naplószerű feljegyzésekből kibontakozik, az egy huszonéves férfi élete a háborúban úgy, ahogyan az élményeiről a saját szavaival a családjának és az olvasóknak mesél.

Az elbeszélésén keresztül tanúi lehetünk a légi hadviselés kialakulásának, az első vadászpilóták mindennapjainak, majd egy Törökországban és környékén tett utazásnak, ami során a szerző megállt Budapesten, körülnézett, teleette magát süteménnyel a híres Kuglernél, és megállapította, hogy a budapesti nők némelyike "egyenesen ultramodern". (Nem hagy nyugodni, hogy vajon mi történhetett, ami erre rádöbbentette őt. Ezt sajnos nem árulta el.)

A kis kötet végére Boelcke a karrierje csúcsára ér. Győztes ütközetek követik egymást, a sikere töretlen. Olyan bajtársak veszik körül, akik egyszerre tisztelik és rajongva szeretik őt - köztük a később Vörös Báróként világhírűvé váló Manfred von Richthofen.

Utolsó levelében Boelcke édesanyját nyugtatja, hogy nincs miért aggódnia.

A könyvet egy halálhírt hozó távirat folytatja, és a legjobb barát, Erwin Böhme fájdalmas sorai zárják. Boelcke és Böhme épp csak belefogtak egy sakkpartiba, amit végül már sosem fejezhettek be. A tábla mellől a gépeikhez siettek, és felszálltak arra a bevetésre, amiről csak Böhme tért vissza élve. Kettejük gépe a levegőben összeütközött, Boelcke lezuhant és azonnal szörnyethalt.

A kétségbeesett Böhmét, aki a sokktól nem is emlékezett a saját landolására, végül a Vörös Báró tudta lebeszélni az öngyilkosságról.

A Harctéri beszámolók egy fájdalmasan rövid élet krónikája, ami magán hordozza egy technikára, sebességre,  idegen tájakra és új emberekre lelkesedve rácsodálkozó fiatal férfi személyiségének lenyomatát.

Ahogyan testvérkönyve, a bajtárs és barát Richthofen báró önéletírása, úgy ez a kötet sem az irodalmi értékeiért lehet népszerű, de akit érdekel az I. világháború története és a levegő egykori hősei, az biztosan szeretni fogja mind a Harctéri beszámolókat, mind magát a szerzőt.

Forrás: rrita - vegtelen-konyvespolc.blogspot.com

Kapcsolat

  • Disciplina Kiadó
  • 7623 Pécs
    Rét u. 45.
  • Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Bejelentkezés

Facebook

Copyright 2015 © Disciplina Kiadó | Minden jog fenntartva.
Scham Industries Duvinet