"A legősibbnek a vizek hömpölygése feletti fortyogó ködöt tekinti, ami a Hvergelmir kútból árad ki, délen Muspell tűzvilága határolja, északon a jég birodalma, nyugaton és keleten pedig két hatalmas, kietlen sziklaszirt, s így az óriási méretű hegyszoros, a Ginnungagap húzódik észak-déli irányban. Eme rémisztő pusztaságban támadt az első élet, mintha a tenger felett virágpor szállt volna el, s a holt szigeteken növények sokasága támadt volna. Az északi jégből hó és dér képzett hideg szelet, a déli tűzből pedig izzó szikrákból álló forró légáramlat indult ki, majd ezek a mérsékelt középső térségbe érkeztek, ahol találkoztak egymással, az olvadás cseppeket hozott létre, s ezekből a magszerű, egyként aláfolyó cseppekből a Ginnungagap talaján emberhez távolról hasonlító lény alakult ki. Ő volt Ymir Aurgelmir, az óriások ősatyja."
Ógermán világkép
"Múltunk múltjában,
mielőtt Ymir lett,
nem volt homok, se tenger,
nem vert hűvös hullám,
föld nem terült el,
fölötte ég sem,
Káprázó űr fújt,
fű sem fakadt."
A jósnő szava (Völuspá) 3. - Bernáth István fordítása
"Rege-időn rég,
Ymir élt akkor,
nem volt homok, se tenger,
se hideg habok,
föld nem terült,
se fölöttünk ég,
nyílt varázsnyiladékban
fű nem feslett"
A jósnő szava (Völuspá) 3. - Tandori Dezső fordítása
