|
Egyszer a Napnak fia,
Le a Földre vágyott.
Fel akarta fedezni
A kerek nagyvilágot.
A szél hátán érkezett,
Táltos paripáján.
Felhőkön át szökellve,
Ég és föld határán.
Földanya vigyázta őt,
Őrizte gyermekét.
Amerre csak kóborolt,
Áldását szórta szét.
Bármerre járt a fiú,
A földi világban.
Fű, fa és virág sarjadt,
Léptei nyomában.
|
 |
Nap fia, ha szomjazott,
Forrásvizet fakasztott.
Tündér röptű kis lepkék,
Kergették, táncba vitték.
Nap fia, ha elszenderült,
Fel az égre lámpás került.
Madárdal volt altatója,
Gyenge harmat takarója.
Föld gyermeke, Nap fia,
Természetnek ős magja.
Édesanyád tenyerében,
Kicsíráztál lent a mélyben.
Égig érő büszke fa,
Föld gyermeke, Nap fia.
Nyújtózik a magas égbe,
Áldást hint az érkezőkre.
|
